Február közepén kezdetét vette a kínai Tavasz Ünnepe, amelyet Nyugaton gyakran holdújévként emlegetnek. A több ezer éves hagyományokra épülő ünnep nemcsak egy naptári váltás, hanem a megújulás, a család és a jólét szimbóluma Ázsiában.
Az ünnepi időszak 15 napig tart, és a kínai kultúrában nagyjából olyan jelentőséggel bír, mint nálunk a karácsony és a szilveszter együtt.
Az ünnepet megelőző napokban nagytakarítással „seprik ki” a régi balszerencsét, majd piros díszekkel, feliratokkal és új ruhákkal készülnek az új év fogadására.
A piros a szerencse és a gazdagság színe – nem véletlen, hogy ilyenkor még a piros alsónemű viselése is szerencsét hozó szokásnak számít.
A családok együtt vacsoráznak, ajándékot adnak egymásnak, és piros borítékban pénzt is ajándékoznak –
ma már digitális formában is.
A Tavasz Ünnepéhez kapcsolódik a világ legnagyobb éves utazási hulláma is: ilyenkor százmilliók indulnak útnak, hogy együtt ünnepeljenek a családjukkal.
A nagyvárosok szinte kiürülnek, míg a kisebb települések megtelnek élettel, tűzijátékkal és hagyományos ünnepi programokkal.
Az ünnep a kínai iparra is komoly hatással van.
A kínai újévet megelőzően a tűzijátékgyárak leállítják a termelést, mivel a dolgozók jelentős része távoli tartományokból érkezik, és munkásszállókon él.
Már az ünnep előtt 2-3 nappal elengedik őket, hogy hazautazhassanak a családjukhoz.
Kínában a béreket jellemzően nagyobb ünnepekhez igazítva fizetik ki, az év legjelentősebb kifizetése pedig az újév előtt történik, így a munkások ilyenkor tudnak ajándékot vásárolni és ünnepelni.
Az idei ünnepi időszak február végén zárul, a dolgozók ezekben a napokban térnek vissza munkahelyeikre.
A tűzijátékgyártás azonban nem indul újra azonnal: az alapanyag-beszerzés, az engedélyeztetés és az újraindítási folyamat miatt jellemzően 1–1,5 hetes csúszással számolnak, így a tényleges termelés március 10–15. körül kezdődhet meg.
A Tavasz Ünnepe tehát nemcsak kulturális, hanem gazdasági szempontból is meghatározó időszak Kínában – hatása a globális piacokon is érezhető.
